Magyar Péterék svájci bicska kérdőívet csináltak, csak éppen arra nem jó, amire szánták

Egy országos lefedettségű adatbázist szerettek volna, benne névvel, címmel és telefonszámmal, hogy pl. ki akar háborúzni Ukrajnáért és ki nem.

A gyerekkel kapcsolatos szülői késztetéseket a köznyelv az „azért dolgozunk, hogy neked majd jobb legyen” mondatba sűríti össze.
Február közepe a szülőknek épp annyi okot ad fejvakarásra, ahány utód továbbtanulásának ügyét kell kézben tartaniuk. A bürokráciával való megküzdésen túl az igazi kihívást a 14, 18 vagy épp 22 éves leszármazott értékeinek és képességeinek, illetve a kínálkozó munkának vagy a számításba vehető oktatási intézményeknek a kiválasztása jelenti. Leírva így nem is tűnik olyan komplikáltnak: a feladat igazi súlyát a kölyökkel folytatott hosszas érdekegyeztető beszélgetés adja meg. Vegyük azt az ideális állapotot, hogy a gyerek hajlandó a három rövid tőmondaton túli eszmecserére is. Ez esetben esély kínálkozik a vágyak kölcsönös feltérképezésére.
A baj első számú okozója maga a szülői szív, amely hosszú évek során képes bárkivel – legfőképp önmagával – elhitetni, hogy az ő gyereke átlagon felüli, de legalábbis csiszolatlan gyémánt, és örülhet, akinek kezébe ráspolyt ad hozzá az élet. A vágyak természetesen egy sikeres életutat vetítenek a retinára, a szülői késztetéseket pedig a köznyelv az „azért dolgozunk, hogy neked majd jobb legyen” mondatba sűríti össze. A gyereknek mindösszesen egyetlen feladata van, hogy menő és sikeres legyen.
A polgári attitűd itt természetesen a tanulás útján elérhető tisztes gyarapodást tételezi, bár a finom modorú, illetve alpári gátlástalanság felső és alsó körei egyéb pályaíveket is felvillantanak. A kvalifikált munkaerő piaca a 25 és 39 év közötti korosztályra gyúr, oda kell tehát a szülőnek kitanított gyerekeit eljuttatnia, ha a korszellemnek és a társadalmi elvárásoknak meg akar felelni. A 2016-os mikrocenzus alapján ebben a csoportban már a harminc százalékot is meghaladta a diplomások aránya, számuk és hányaduk pedig évről évre nő. Ebben közrejátszik a robbanásszerű technikai fejlődés mellett az az általános közhangulat is, amely azt sugallja, hogy akkor vagy valaki, ha befolyásos és pénzes pozícióban ülsz. Ahhoz pedig diploma kell.